születtem, lakom, dolgozom. asszem ezek nem fontosak. vagyis talán az egyik: születtem 1982. Idén voltam 25, és már a második évem megy rá kemós kezelésekre. mások a legszebb éveiket élik, én meg időnként örülök, h nem hányom össze magam. talán erre mondják h ijjé...
Nem ezt én sem gondolom komolyan. egyre biztosabb bennem az a gondolat? érzés? h ezek nem véletlen történtek velem. azt még nem tudom h ez bünti-e előző életemért, vagy egy kijlölt útra kényszerítés ebben az életben, de majd rájövök arra is. gondolkodni, na arra aztán lesz időm...
most h olvastam az elejét mégis fontos lesz a dolgozom is. persze nem azért mert lényeges lenne h hol is dolgozom -már amikor -, hanem h megemlítsem h mennyire toleránsak a munatársaim és főnökeim velem szemben emiatt az egész szar miatt.
Igazából most esik le h nem is ezzel kellett volna kezdenem, hanem h mennyi mindent köszönhetek ebben az egész szar hadakozásban a szüleimnek meg a tesómnak meg a páromnak. meg a rokonoknak ismerősöknek, akik tényleg mindig jószándékkal érdeklődnek felőlem. szerintem kár itt most felsorolást írni, nélkülük még idáig sem jutottam volna. abszolút meg tudok érteni érteni olyan embereket akik egyedül vannak és nem akarnak harcolni.
de erről inkább mjad egy még gyengébb pillanatomban.
Utolsó kommentek