imádom az 5 órai vérvételeket... eddig simán aludtam utánuk mindig tovább, most egy órája csak forgolódok. nem tudom mivan, este majdnem éjfél volt, mire elaludtam...

mondjuk jár az agyam rendesen mióta fent vagyok így a mai nap előtt... érzetre baromi sokat változtam mióta kiderült, hogy újra beteg vagyok. nagyon sokat számít ebben az szerintem, ahogy elöször viselkedtem, mikor tünetmentes lettem 2004-ben.

nagyképű lettem tőle, ki-ha-én-nem viselkedéssel álltam mindenkihez, mert én már ilyenen is túl voltam, mit tudhattak erről a mezei birkák... ahelyett hogy alázattal fogadtam volna azt, hogy kaptam még egy lehetőséget... az egyetlen pozitív vonás, amit akkor szedtem fel, az az ide nekem az oroszlánt is típusú hozzáállás talán. és annak a maradványa a mostani abszolút pozitív felfogásom az egésszel szemben.

és azt is tudom, hogy nem követhetem al azt a hibát, amit akkor... mivel továbbra sincs semmi magyarázat - nem csak az én esetemben, hanem az ilyen jellegű betegségeknél általában -, hogy hogyan alakul ki egy ilyen betegség, egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy az akkori bunkó viselkedésem is közrejátszott a kiújulásban.

na és ez az a szó amit soha, nem akarok többet hallani :-) abszolút optimista vagyok, és fel sem hozom többet, de meg kell említeni legalább egyszer, hogy mindenki számára világos legyen: az esélyem a transzplant után a teljes gyógyulásra nem 100%. pontosan nem is kérdeztem meg, tökre nincs jelentősége, a lényeg az, hogy benne van a pakliban, hogy...

na és ez az amivel szintén nem akarok gondolatban sem foglalkozni a következő hmm 40 évben. hiszen ennek is lehet mentális szerepe egy betegség kialakulásában.

most megyek bután pislogni a net előtt, aludni már úgysem fogok, másfél óra múlva már talán jön valaki :-)) vagy megyek felmelegítgetem a leheletemmel a -200tizenvalahány fokra fagyasztott őssejtecskéimet :-))