szóval az emberben azért óhatatlanul megfordul az a rövid-hülye kis kérdés, hogy miért? és igazából mindig odáig jutottam ennek a saját magamnak való megválaszolásában h ritka sok szart kellett ehhez okoznom előző életemben h én most ezt kaotam. ennél tovább szinte sosem akartam? mertem? gondolkodni, és igazából, ne vvárjatok csodát most sem fogom. de ezzel h leírtam lehet h legközelebb tovább gondolom :))

a másik gondolat ami igazából ezen a szinten foglalkoztat, az az hogy, ha azért történik/optimistán: történt... :)/ ez az egész, h arra az útra "kényszerítsen" /nem ez a jó szó, de nem jut esezmbe jobb/ ami nekem meg van írva, akkor az egy kemény út lesz. mert ugye ha ilyen kemények az eszközök :)) ebből gtondolom. de legyen, állok elébe, sőt jobb lenne ha tudnám...