...de aki belátja néha, hogy embernek lenni, éveket szenvedsz, pár perc jó és ennyi.
ez már félsiker, ez nem depresszió, csupán a valóság tükre, hogy mennyi jó,
kis porszemnek tűnik a mocsok sodrában, csalódsz a csajodban, csalódsz a komákban.
aztán majd magadban, ez a dolgok rendje, hogy miért nem tudom, ezt Isten teremtette,
nem vagyok én senki...